2012. május 22., kedd

Zaklatottan kezdem kopogtatni a billentyűzetet akkor, mikor azon gondolkozom, milyen szó alá rejtsem el a linket, ami majd Gyuri barátom segítségkérésére mutat.

Sok minden kavarog bennem, hónapok, talán évek óta...

Magam is részt vettem az eddigi képzések némelyikén, saját élményként tapasztaltam meg, milyen erőt és felhalmozott tudást hordoz a psziché. Számtalanszor megtapasztaltam már a (Ki)útkeresőben és az iskolában is, milyen jó érzés jó tanárnak lenni. Segíteni tudni, tudni merre vezet a kiút.

Megijedek akkor, amikor azzal a ténnyel kell szembesülnöm, hogy véget kell vetni olyan folyamatoknak, melyeket az elmúlt bő három év eredményes munkája igazol.
Remélem ez csak egy múló rosszullét és az elkövetkező alkalommal ismét közös sikereinkről számolhatok be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése