Velence

Bár a kérdőíveket még nem olvastam, úgyhogy hivatalos visszajelzésem még nincs arról, hogy is sikerült a velencei Pedagógus Támogató Program, de első kézből származó információk alapján én jól éreztem magam.
És nem elsősorban azért, mert a gyors ebéd jól sikerült az István étteremben...(Májgombóc leves, brassói...:D), hanem, mert igazán jó csapattal volt dolgunk.
Már a csoport alakítás előtt-alatt is befogadóak és nyitottak voltak a kollégák. Igazi ajándék volt nekünk ott lenni. Köszönjük. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a nap. Ha olvastam már a kérdőíveket bejegyzek újból. Addig is maradnak a szép élmények.

Biztonságos iskola

Szeretek továbbképzésekre járni, nemcsak, mert új embereket láthatok, ismerhetek meg, hanem igazából új erőt, színt, ötleteket, gondolatokat kaphatok.

Így volt ez november 23-án is, a Grundon. A workshopok közepette, a szünetekben és délután, mikor az előadások folytak, tervek és kérdések is eszembe jutottak.
Igen, lehet és kell jó iskolát csinálni!
Igen, működik a csoportdinamika. (aki nem hiszi, járjon utána! :D)
A kollégák is szívesen vesznek részt új kezdeményezéseken.
Dr. Kassai Tamás előadása alatt fogalmazódott meg bennem több kérdés is: Meddig várat még magára egy olyan jellegű oktatási átalakulás / átalakítás, ami valóban olyan témákat és feladatokat állít központba, mint az életre nevelés? Gondolok itt például arra, hogy ki és hol készít fel ma Magyarországon bárkit is arra, hogy felelős és körültekintő, a gyermekét tudatosan nevelő szülő legyen? (Balesetmegelőzés, pl.)
És tovább megyek; Miért fontosabb bármilyen elméleti anyag ismerete annál, hogy kiegyensúlyozott, önmagát ellátni képes és magát ismerő, tanulni képes és nyitott, elfogadó embereket neveljünk? Miért nem a nevelés a legfontosabb? Olyan nevelés, ahol az ember van a központban és nem valamilyen szaktárgy?

Persze ezek csak a hirtelen kérdéseim. A válasz még várat magára...

A továbbképző nap (azóta visszajelzésünk is van) eredményesen zárult.
A BiztiBusz megy tovább. Mi is nyomjuk a szekeret! :D